Egy öreg kerékpár „nagyjavítása”

Magam is szeretem az öreg, illetve a klasszikus kerékpárokat, ezért szívesen „babrálok velük”. Több kerékpár felújításról szóló cikk elolvasása után döntöttem úgy, hogy a legutóbbi ténykedésemet lehetőleg folyamatosan dokumentálom, illetve egy rövid cikkben összefoglalom. A családban nemrég felmerült egy igény egy újabb kerékpárra, városi - egész pontosan budapesti - használatra. A műszaki paraméterek a következők voltak: „olyan legyen, mint az itthoni”, azaz egy vidéki kisvárosban használt női vázas Csepel Túra, extraként egy első kosárral. Ugyanakkor egy kicsit alacsonyabbnak kellene lenni.

Először is szerezni kellett egy öreg, női vázas túragépet. Ez elég könnyen ment, mert egy kedves barátom eladta nekem vételáron azt a leharcolt „kéktúra” gépet, amit az egyik internetes aukciós oldalon vásárolt, csak közben a felújításra jutó ideje fogyott el. Na ezt vettem meg, és a vizsgaidőszak után kezdtem szét is szedni.

Az első meglepetés szétbontás közben ért, nem volt minden összerohadva, mint általában a hasonló korú gépeknél! Pillekönnyen jött szét mind a középső agy, mind a kormányszerkezet egyedül az ékeket kellett kifúrni. Atomokra bontás után az eredeti, illetve az eredetire ráfestett rétegeket kromofággal szedtem le, majd előkészítés után a csöveket arany, a muffokat és a vázvégeket pedig fekete kalapácslakkal festettem le, egy közismert, közvetlenül a rozsdára festhető festékkel, mellyel már több pozitív tapasztalatom volt kerékpárok terén.

Kapott új fém sárvédőket (az elsőnél lukat kellett készíteni a karos fékszerkezet számára), a veterán utánérzést ezen kívül egy, még szovjet gyártmányú prizma képviseli a hátsó sárvédőn. Új és újszerű duplafalú alumínium keréktalpakkal szerelt 622-es kerekeket kapott a bicikli, új tömlőkkel és köpennyel s így egy kicsit alacsonyabbá vált a kerékpár, illetve a budapesti utakra meglátásom szerint nem árt a dupla keréktalp. Az első agy egyszerűbb alumínium agy, a hátsóagy új „SzuperGranat” agy hiányában a jelenleg kapható cseh gyártmányú kontrás agy lett. Természetesen a kerekek, bőven kielégítve a KRESZ előírásait, 2-2db prizmával vannak ellátva. Középre monoblock rendszerű csapágyat építettem be a gondtalan használat érdekében. Ebből többedik kísérletre a 110-es hosszméretű volt a megfelelő a 68-as csapágyházba. Az előbbiek miatt kellett új hajtóműkészlet, melyekre „postás” pedálok kerültek. Világításként elemes villogók szereltem fel a jól-láthatóság érdekében. Hátsó csomagtartó nélkül, elülső kosárral lett szerelve. A tulajdonos kávészeretete végett kapott egy kávéscsésze-csengőt. A vázon eredeti, de rozsdásodó vas nyaktábla volt, mely szerencsére fixen állt, ezt alapozás után közel eredetire, de egy kis saját beütéssel egyedire festettem.

Lehet, hogy amit elkövettem a felújítás során az egyesek számára megbotránkoztató, vagy „eretnekség”, de úgy gondolom, egy régi váz felhasználása és további „élete” mai alkatrészekkel még mindig sokkal jobb megoldás, mint egy új kerékpár vásárlása.

Vidovich Kálmán

A kerékpár története elég egyszerű. Egy idős bácsi hagyta ott a kerékpárját egy szervizbe, hogy hozzák helyre, persze "nem érte meg" így a hátsó udvarba került. Ott találtunk rá és vettük meg a 70-es évekbeli Csepel Velencét. A felújítás lassan indult meg mert nem voltunk biztosak a színekben és a stílusban, de miután meglett az új gazdája, így nem volt több kérdés. Darabokra szedtük majd minimális lakatosmunka után jöhetett a csiszolás és a festés. Ami eredeti és jó állapotú volt azokat helyrehoztuk, hogy ne vesszen el a MÉH telepen. Így maradt: váz villa, sárvédők, első lámpa, kicsi macskaszem, felnik. A többi alkatrészt új vagy újszerűre cseréltük.
Kis idő és nagy titkolózás után mehetett is a fa alá karácsonyra, nem kis meglepetést szerezve!

Szecskó Attila
 

Ezt a kerékpárt a 2011-es EMAT-on fényképeztem le. A kivitelezés merőben új és merész elgondolása a régi hagyományos változatnak, de összességében remek munka!

A lényeg, hogy hozzám került anno egy 1940-es WM Csepel keró. Elég vegyes képet mutatott, nem sok eredeti, vagy saját cucc volt rajta (Pl. WM katonai villa és első sárvédő pálca volt benne). Akkor eldöntöttem, hogy sárvédők nélkül teljesen felújítom, amolyan sportos vasnak.

Egyik barátom egy családi ebéden vett részt amikor a szomszéd udvar végben kiszűrt valami rozsdás kormány, azonnal megkérdezte a házigazdát, hogy  a szomszéd megválna-e a cangától. Peeersze, mert a 80 éves nénike inkább szabadult a "roncstól" ami másnak egy értékes lelet! Átugrottak érte és azonnal hívott is engem, rohamléptekben közelítettem a helyre. Mindneki csak nevetett, hogy jól kitoltál a barátoddal, ő csak mondta, nyugi fel lesz támasztva,mikor megláttam a vázat az azonnal elárulta a korát, de igazán csak csiszolás után derült ki hogy ez egy galamb. lázas keresés durás, sajna elég kevés anyag volt elérhető, így szétbontottam-feltártam és leiktattam későbbi felújítás céljából.

Persze a környezetemet kezdtem lefertőzni a retro cangázással és az egyik ismerősöm barátnője is fantáziát látott a vázformában és azonnal indítatta velem a felújítást. Tudtam jó helyre fog kerülni ezért is vágtam bele. Mivel nem tudtuk lekövetni az eredetét ezért a Custom mellett döntöttünk: használható legyen, de klasszikus formái is megmaradjanak.

Ígyhát 3 hónap alatt és 40 eltöltött munkaórával elkészült e remek. Sok időtt vett igénybe az alkatrészek beszerzése és a régi motyók helyrehozatala, de megérte és egy igazán értékes és különleges darabot tettünk vissza az útra.

Szecsko Attila

Velvárt kerékpár

Egy csepeli méhtelepen találtam a kerékpárt, nyereg kivételével komplett volt. Akkor még nem tudtam, hogy miféle kerékpár. Nekiláttam felújítani, leégettem róla a festékrétegeket, újrafestettem sárgára, mert nem akartam olyan fekete öreges kerékpárt. A felniket átfűzettem, mert már nem talált rá a kerékpárboltos 26-os gumifalcos köpenyt. A régi alkatrészeket, megpucoltam újra festettem. Így használtam 3 évig, aztán már nem mertem tovább használni az elrozsdásodott tetejű hátsó támvillák miatt. Érdekelt a kerékpár típusa, így el kezdtem kutakodni utána az interneten, veterán börzéken, elkapott a veteránkerékpárok világa, közben szaporodtak körülöttem a méhtelepről hazahozott régi, „ígéretesnek tűnő” biciklik. Elhatároztam, hogy újból felújítom a Velvárt kerékpárt, mert már ez is kiderült, hogy Velvárt Nándor készítette, minden bizonnyal a háború idején. Az elrozsdásodott támvillákat megforrasztattam, visszafűztem a gumifalcos felniket, amikre Papp Zoltán készített kiváló méretre szabott köpenyeket cseh 28-asokból. Kapott egy igényesebb festést, kerestem rá szép krómozású kormányt, hajtókarokat. A kormány a fogantyúival egy orosz biciklin lehetett eredetileg, a fékkart meg én eszkábáltam rá, nem szép, de használható, talán még lesz szebb is. A hátsó agy a megbízhatóság jegyében egy vadonat új Favorit agy, a nyereg is a neves cseh gyár terméke. A hajtómű, és a szárnyas anyák nem tudom min szolgáltak eredetileg. A pedálokat kopott szovjet pedálokból készítettem. A sárvédők rajta voltak, amikor találtam, szakasztott olyan, mint a Csepel Budapesteken, de apróbb eltérések vannak, talán abból lett átalakítva szakszerűen. Szóval elég vegyes alkatrészekből állt össze. Szeretném idővel korhűbbé tenni, készíttetni, vagy keresni rá egy, a jelenlegivel megegyező stílusú, egybeépített kormányt krómozva, fa fogantyúkkal, valami igényesebb első fékkart, egy korhűbb hátsó agyat, nyerget, pedálokat. Az eredeti hajtókarjai a lánctányérral megvannak, azok felújításra szorulnak.  

Judit keresett meg egy ismerőse ajánlására az ő szeretett Csepel Mátrájának felújításával. A biciklit még nagymamája használta korábban, így nagy becsben tartotta, de az esztétikai és műszaki állapota indokolta a felújítást. A cél egy városi használatra alkalmas bicikli megalkotása volt, az eredeti stílusjegyek figyelembevételével. 

A Mátra működőképes volt ugyan, de összes krómozott alkatrész rozsdás volt, a váz piros festése alól helyenként az alatta lévő fekete réteg is kilátszott, a sárvédő horpadásokkal volt teli. Mivel ezeket felújítani nem lett volna gazdaságos és nem a teljes eredeti állapot elérése volt a cél, ezért az esztétikailag hibás részek cserére kerültek. Így kapott a bicikli új sárvédőt, használt de jó állapotú ékes hajtóművet és pedált, valamint kerékagyakat. A felniket mindenképpen meg akartuk tartani hogy az eredeti 635-ös kerékméret megmaradjon, így ezek a vázzal és a villával együtt fekete festést kaptak. A sok fekete rész mellé vaj színű alkatrészek kerültek, ettől a gép nagyon elegáns hatást kelt, de az eredeti stílusát nem rontotta el.

A felújítást követő tesztúton nagyon megszerettem, kifejezetten jó érzés vele tekerni. Komótosan de kényelmesen lehet vele haladni és a járókelőknek is nagyon tetszik. Annyira megszerettem hogy nehéz szívvel adtam át az elkészült művet, de a tulajdonos mosolya mindent elárult, megérte a befektetett munka!

Képek: www.blog.mucikli.hu

Sipos Attila