|
Egy öreg kerékpár „nagyjavítása”
Magam is szeretem az öreg, illetve a klasszikus kerékpárokat, ezért szívesen „babrálok velük”. Több kerékpár felújításról szóló cikk elolvasása után döntöttem úgy, hogy a legutóbbi ténykedésemet lehetőleg folyamatosan dokumentálom, illetve egy rövid cikkben összefoglalom. A családban nemrég felmerült egy igény egy újabb kerékpárra, városi - egész pontosan budapesti - használatra. A műszaki paraméterek a következők voltak: „olyan legyen, mint az itthoni”, azaz egy vidéki kisvárosban használt női vázas Csepel Túra, extraként egy első kosárral. Ugyanakkor egy kicsit alacsonyabbnak kellene lenni.
Először is szerezni kellett egy öreg, női vázas túragépet. Ez elég könnyen ment, mert egy kedves barátom eladta nekem vételáron azt a leharcolt „kéktúra” gépet, amit az egyik internetes aukciós oldalon vásárolt, csak közben a felújításra jutó ideje fogyott el. Na ezt vettem meg, és a vizsgaidőszak után kezdtem szét is szedni.
Az első meglepetés szétbontás közben ért, nem volt minden összerohadva, mint általában a hasonló korú gépeknél! Pillekönnyen jött szét mind a középső agy, mind a kormányszerkezet egyedül az ékeket kellett kifúrni. Atomokra bontás után az eredeti, illetve az eredetire ráfestett rétegeket kromofággal szedtem le, majd előkészítés után a csöveket arany, a muffokat és a vázvégeket pedig fekete kalapácslakkal festettem le, egy közismert, közvetlenül a rozsdára festhető festékkel, mellyel már több pozitív tapasztalatom volt kerékpárok terén.
Kapott új fém sárvédőket (az elsőnél lukat kellett készíteni a karos fékszerkezet számára), a veterán utánérzést ezen kívül egy, még szovjet gyártmányú prizma képviseli a hátsó sárvédőn. Új és újszerű duplafalú alumínium keréktalpakkal szerelt 622-es kerekeket kapott a bicikli, új tömlőkkel és köpennyel s így egy kicsit alacsonyabbá vált a kerékpár, illetve a budapesti utakra meglátásom szerint nem árt a dupla keréktalp. Az első agy egyszerűbb alumínium agy, a hátsóagy új „SzuperGranat” agy hiányában a jelenleg kapható cseh gyártmányú kontrás agy lett. Természetesen a kerekek, bőven kielégítve a KRESZ előírásait, 2-2db prizmával vannak ellátva. Középre monoblock rendszerű csapágyat építettem be a gondtalan használat érdekében. Ebből többedik kísérletre a 110-es hosszméretű volt a megfelelő a 68-as csapágyházba. Az előbbiek miatt kellett új hajtóműkészlet, melyekre „postás” pedálok kerültek. Világításként elemes villogók szereltem fel a jól-láthatóság érdekében. Hátsó csomagtartó nélkül, elülső kosárral lett szerelve. A tulajdonos kávészeretete végett kapott egy kávéscsésze-csengőt. A vázon eredeti, de rozsdásodó vas nyaktábla volt, mely szerencsére fixen állt, ezt alapozás után közel eredetire, de egy kis saját beütéssel egyedire festettem.
Lehet, hogy amit elkövettem a felújítás során az egyesek számára megbotránkoztató, vagy „eretnekség”, de úgy gondolom, egy régi váz felhasználása és további „élete” mai alkatrészekkel még mindig sokkal jobb megoldás, mint egy új kerékpár vásárlása.
Vidovich Kálmán
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
