A típus nevét először 1929-ben említik, ugyanis abban az évben kerül szóvédjegy oltalom alá a Weiss Manfred Művek jóvoltából. A gyár által benyújtott kerékpár szóvédjegy lajstromozását, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara áruvédjegy- lajstromozó Hivatala végezte. A dokumentációk alapján a Fecske, mint típusnév 1929. július 19.-én került be a Hivatal nyilvántartásába, 53712 számú lajstromszámon.

Érdemes megemlíteni, hogy minden védjegyzésre került típus nevét, a szóvédjegy idejének beadása után 10 évig használhatták, utána újra kellett védjegyeztetni, amennyiben továbbra is forgalmazni kívánták az adott kerékpárt.

A WM Fecske típusú kerékpárt meglehetősen hamar piacra  dobták, egyike volt a gyár első forgalomba szánt típusainak, már 1931-ben megvásárolható volt.

A gépet az országúti versenykerékpár kategóriába sorolták, főbb jellemzői voltak:

Vázkialakítás: szabadalmaztatott külsőforrasztású, vázmagasság 55 cm, 25 és 27 mm átmérőjű acélcsőből, kúpos hátsó villákkal
Villák: különleges erős merevítéssel
Hajtómű: ékes hajtókarral, csavarmenetes csészékkel
Lánckerék: 46 foggal
Lánc: különleges versenylánc, 1/2 x 1/8" osztással
Kormány: előépített versenykormány, francia versenyforma, hosszú gumifogantyúkkal, 25 mm-es csőből
Fék: mellső és hátsó bowden-abroncsfék
Hátsóagy: kétmenetes-versenyagy, szabadonfutó és fix fogaskoszorúval
Kerekei: 28 x 1 3/8" méretű acélabroncsokkal
Nyereg: versenynyereg
Pedál: hidas versenypedál
Zománcozás: fekete tükörzománc, színes díszítéssel

További képek a kerékpárról

Nagyjából tíz éves lehettem, amikor észrevettem. Amikor először láttam elsuhanni az utca túloldalán a kisöreget meglepően furcsa, robosztus biciklijén. Mintha a múltból tekert volna elő. Akárha egy másik világból került volna oda, annyira más, annyira régies volt. Szembeötlő volt a különbség a nyolcvanas évek „Velencéi”, „Turái”, Ukrajnái” között. Látszott, hogy ez valami teljesen más, abszolút szokatlan, s valami nagyon régi. Abban az időben egy ilyen vastag vázas, furcsa alakú bicikli, minden megszokott formától eltérő, különleges jelenség volt. Ma már nem ennyire meglepő látvány. A mai erős, és sok esetben érdekes kiállású kerékpár mellett, nem is annyira meghökkentő a forma, ami a „Pfeil” kerékpárokat jellemzi.

A kis öreg, mint egy biciklis szellem a múltból, egyszer-egyszer feltűnt Baja-Kiscsávoly városrészben, aztán hosszú időre újra meg újra eltűnt a „homályban”. Már-már azt az érzést keltve, mintha nem is lenne igazán valóságos, mintha tényleg a régmúltból gurulna elő. Vágyakozva, epekedve gondoltam rá, bárcsak egyszer kipróbálhatnám a furcsa járművet.

Nagyjából húsz év elteltével - gyűjtői szenvedélyemnek hódolva - leltem rá egy háznál valamire, ami nagyon hasonlított a kisöreg kerékpárjához, mégis sok mindenben eltért attól. Miután rendbe hoztam, elhatároztam, hogy felkutatom, megkeresem az öregurat s megkérem, meséljen nekem a furcsa bicikliről, mondja el annak történetét.

Végül ráleltem Tóni bácsira (Pfeil Antal), akinek elmondása szerint öt ilyen jellegű kerékpár készült. A bicikliket édesapja készítette a 30-as években a család számára. Apja Pfeil János kisebb tehenészettel rendelkezett, a család ebből élt egy városszéli tanyán.

A Magyar Digitális Képkönyvtár 2008-2009-ben az Országos Széchényi Könyvtár irányításával és 48 magyar könyvtár összefogásával jött létre. A folyamatosan bővülő digitális képgyűjtemény kialakítását a Reneszánsz Év keretében az Oktatási és Kulturális Minisztérium (jogutódja: NEFMI) támogatta.

Célunk, hogy az ismert és kevésbé ismert képeket a lehető legszélesebb körben hozzáférhetővé tegyük, határainkon innen és azon túl. A képkönyvtár gyűjtőköre - az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött képanyagon túl - kiterjed a különféle gyűjteményekben őrzött magyar vagy magyar vonatkozású kódexekre, helytörténeti fotótárakra, képeslapokra, plakátokra és más képi (vagy képként szolgáltatott) dokumentumokra (pl. kéziratokra).

Hírdeti a Csepel Művek egyik plakátja! 

Bicycle Moto-Cross, ahogy manapság emlegetik BMX, első betűje a „B” a kerékpárt, az „M” a motort és az „X” a kettő keresztezését jelöli.

Kialakulása idején a motokrossz sportág már hatalmas népszerűségnek örvendett az Amerikai Egyesült Államok-ban. Néhány fiatal, aki szeretett volna részt venni a motokrossz versenyeken, de nem érték el a minimális korhatárt a motorkerékpár-versenyzéshez, és/vagy nem volt elegendő pénzük, hogy megvásárolják a szükséges méregdrága motorkerékpárokat, úgy döntöttek, hogy valamilyen módon helyettesítik a motokrossz sportágat.

BMX kerékpárokon kezdtek versenyezni – beöltözve a motokrossz sportágban használatos ruházatokba – az általuk épített motokrossz pályához hasonlító helyszíneken, azzal a céllal, hogy utánozzák a sportágat amennyire csak lehetséges.

Ahogy múlt az idő ezek a BMX rendezvények egyre népszerűbbek lettek minden helyszínen, de különösen Kaliforniában. Az 1970-es évek elején a BMX mint különálló sportág kezdett megerősödni és hivatalosan is megkezdődtek a BMX versenyek szervezései.

Ez alatt a tíz éves időszak alatt a BMX sportágat bevezették más országokban, közöttük Európában is, 1978-ban.

1981 áprilisában megalakult az IBMXF, mint a sportág nemzetközi szervezete, azzal a céllal, hogy hivatalosan képviselje a BMX sportágat.

Az első világbajnokságot 1982-ben rendezték. Az évek során, a kerékpáros sportágakon belül a BMX egyre inkább megjelent, mint egy önálló sportág. Akkoriban is már látni lehetett, hogy a BMX egy láncszeme a kerékpárossportágaknak, és egyre jobban hasonlított a kerékpáros sportágakhoz, mint a motokrossz sportághoz. Mivel ezek a kerékpárok viszonylag kicsik, a BMX-esek hamar rájöttek, hogy ezzel nem csak versenyezni lehet, így alakult ki a freestyle és annak különböző ágai, amit először a saját maguk szórakoztatására, később a közönség szórakoztatására csinálták.

Csepeli báró Weiss Manfréd (Pest, 1857. április 11.–Budapest, 1922. december 25.) nagyiparos, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek alapítója.

Nagyapja, Baruch Weiss, a falusi pipakészítő kisiparos feltehetően Csehországból érkezett hazánkba, de gyermekei a családot hamarosan ismertté tették Magyarországon. Az apa, Weiss B. Adolf 1807-ben született és hatgyerekes családot nevelt fel. A család legkisebb tagjaként látott napvilágot Manfréd.

Kép: Weiss Manfréd, Magyarország nagyiparosa

Weiss Manfréd 1857. április 11-én született Pesten. A kereskedelmi akadémia elvégzése után Hamburgba került, ahol egy gyarmatáru nagykereskedésben töltötte inaséveit. A négy inasév után a kereskedőház cégvezetője lett, s csak apja egyre súlyosbodó betegsége miatt tért haza 1877-ben.

Miután apja még ugyanazon évben meghalt, Manfréd bátyja, Berthold üzleti tevékenységébe kapcsolódott be. Berthold ugyanis közben már sikeresen üzletelt, a terménykereskedésben önállósult, szépen gyarapítva a család vagyonát. A budai Királyi Gőzmalom alapító részvényesei közé is feliratkozott. A két fivér most összefogott és engedélyt kért „szelencében eltartható” húskonzervek készítésére. Az 1882. december 28-án kapott engedély alapján alakult meg Weiss Berthold és Manfréd „Első Magyar Conserv Gyár”-a, a Lövölde téren.

A testvérek a konzervüzemet fokozatosan bővítették, majd áthelyezték a Közvágóhíd közelébe, a Máriássy utcába, ahol főleg a hadsereg megrendelésére gyártották a Globushúskészítményeket, az idénymunka szabad kapacitását pedig gyalogsági töltények szétszerelésével és újratöltésével hidalták át. Később, a nagyobb konzervigényre való tekintettel, a csomagoláshoz szükséges bádogdobozok gyártását is programba vették, ami által már a vasipari tevékenységre is áttértek.

A két testvér vagyonát házasság útján is növelte. Berthold egyik ausztriai üzletfelének lányát vette feleségül, jelentős vagyonnal, Manfréd pedig, miután feleségül vette 1884-ben Albert von Wahl vasúti vezérigazgató Alice nevű lányát, kapcsolatait szélesítette. A vagyonosodás új gyárak alapítását tette lehetővé, a Weiss-ek közreműködésével létrejött Vácott, Iglón, és Selmecbányán az Első Magyar Szövő- és Kötőgyár Rt. Legnagyobb hasznot azonban a hadi rendelések hozták, az erzsébetfalvi telepen a rendszeresített húsáruk készítése mellett túlsúlyba került a töltényhüvelyek és golyók gyártása. A Weiss testvérek a hadseregnek egyre többféle árut szállítottak.