AVATÓÜNNEPSÉG BAJÁN...2014.09.29. 12:37, Írta: Antal Zoltán
Kerékpáros turisztikai fogadó és kiszolgáló bázis (EURO VELO 6 túraútvonalat érinti) épületének avatóünnepsége volt hétvégén városunkban Baján, melyen a városvezetés, és a Gemenc Zrt felkérésére, és jóvoltából az aznapra előzetesen kiválasztott és előre egyeztetett néhány régi kerékpárunkat is megcsodálhatta a nagyérdemű egy kiállítás erejéig. A rendezvényt mely nagyszerűen sikerült és sokan megcsodáltak Zsigó Róbert államtitkár úr nyitotta meg. Utólag is köszönjük a felkérést, rugalmasságot, a megtisztelő bizalmat, melyet a vezetés felénk tanúsított.
A rendezvényen készült képeket az alábbi oldalon nézhatitek meg: www.skissregikerekpar.gportal.hu
II. DUNAKANYAR SZÍVE TT - BESZÁMOLÓ2014.09.15. 14:09, yoleeka
Az idén is egy nagy veteránkerékpáros túrával búcsúztattuk a nyarat. A tavalyi évhez hasonlóan szeptember első szombatján rendeztük meg a Dunakanyar Szíve TT-t. Ez nem más, mint egy 100 km-es veteránkerékpáros bringatúra a Dunakanyar legszebb részein keresztül tekeregve. Sajnos ebben az évben lényegesen kevesebben vágtunk neki a távnak, összesen 6-an. Összteljesítményünk 600 km-re rúgott. Jó hangulat, kitartó kerékpárosok és finom ebéd és a végén egy hatalmas esső. Így foglalhatnám össze röviden az II. DunakanyarSzíve TT veteránkerékpáros teljesítmény túrát.
A Csapat:)
Na de azért ennél sokkal több minden történt!
Pénteken este csak reménykedtem abban, hogy másnap reggelre jó idő fogad. Így is lett, bár az előző napi essőzés kissé feláztatta a talajt, de az aszfalton minden rendben volt. Sőt az időjárás is kegyes volt hozzánk:). A délelőtti indulásra 6 kerékpáros érkezett, túlnyomó többségben országúti kerékpárral, de volt félverseny és agyváltós gép is.
Délelőtt 9:30-kor vágtunk neki a távnak, a Budakalászi Omszki tó partjáról indulva. Utunkat Szentendrén keresztül Leányfalu felé vettük, itt volt az első pihenőpont. Egy kis frissítés, majd irány tovább. Pár kilométer után ismét megálltunk, megérkeztünk az első ellenőrzőpontunkhoz, a Balázs kerékpárbolt Tahitótfalusi üzletében kaptuk az első pecsétet.
Majd újra nyeregbe szálltunk és meg sem álltunk Dömösig. Ott a hajóállomáson, a Duna partján időztünk egy kicsit, az volt a második pihenőpont. A kanyargó folyó, a hegyek és a csodálatos napsütéses idő harmóniája felejthetetlen élményt nyújtott.
Dunai látkép a dömösi kikötőből
Kis idő elteltével ismét kerékpárra ültünk, és túránk következő ellenőrzőpontja felé vettük az irányt. Mielőtt az Esztergom kertvárosi Féja Géza közösségi házhoz értünk volna, kis kitérőt tettünk. Móringer Lajos vezetésével bevetettük magunkat a Kis-Duna partján megrendezett "Ízek Korok Hangulatok" Fesztiváli forgatagába. Itt tartottunk egy kis pihenőt, sőt a hangulatos Kék Duna sörkert vendégszeretetét is élvezhettük, ezúton is köszönet a frissítőért! A kiruccanás után, újra gépre szálltunk és indultunk következő pihenő és ellenőrző pontja felé – itt már az ebédért hajtottunk:).
Ha arra jártok nézzetek be Ti is:)
Az Esztergomból kivezető útszakaszon már vártak minket - a kertvárosi Polgárörség! Bizony, abban a szerencsés helyzetben lehettünk, hogy utunk további, nagyjából 6 km-es szakaszára Ök biztosították. De volt még egy csavar! A biztosításhoz csatlakozott további 2 rendőrautó is:) Így csapatunkat elől és hátúl két villogó rendőr és két polgárőr autó biztosította. Végre begurultunk a már említett közösségi ház udvarára. A kerékpárosokat Tóth Tamás igazgató fogadta, és természetesen a szíves vendéglátás sem maradt el. Ebéddel, hideg frissítővel vártak minket, a milánói makaróniért köszönet Lajos bácsinak! Jól jött a letekert 60 km utánJ
Ebéd közben...
Délután három óra kürül indultunk tovább rajtszámunkon az újabb pecséttel, és útravalóul egy kis folyadék utánpótlással. A közösségi ház gondolt ránk és mindenki kapott egy kisüveges ásványvizet.
Már „csak” 40 kilométer volt hátra, de tudtuk, hogy az emelkedőkkel tarkított szakasz nehezebb lesz, mint a mögöttünk álló 60 km. "Hazafelé" még megálltunk Dorogon, benéztünk a Bányász-napi rendezvényre. Kis bámészkodás és GO!
Végül is bevettük az utolsó 40 kilométert és hatóra magasságában begördültünk utunk kiindulópontjára a Budakalászi Omszki tóhoz. Az utolsó szakaszon - az Ürömi domb előtt leszakadt az ég, és a hátralévő néhány kilómétert az úton hömpölygő "áradásban" kellett megtenni. A dombról levezető aszfaltcsík eltűnt, és az út sokkal inkább hasonlított egy megáradt patakra, mintsem közlekedésre alkalmas útra. Nem beszélve arról, hogy a víznyelő csatornák átalakultak buzgárokká, a víz nem el, hanem felfelé folyt:)
A 6 indulóból 6-an végig tekertük a teljes távot. Volt technikai problémánk is, de összefogással sikerült megoldani, így mindenki sikeresen teljesítette a 100-es távot.
Így telt el a nap. Ezzel a kis túrával elbúcsúztattuk a nyara, tekertünk egy nagyot. Bízom benne, hogy jövőre is találkozunk, és még többen csatlakoznak majd hozzánk.
Szeretnék köszönetet mondani:
A Balázs kerékpár boltnak, hogy lehetőséget biztosított a bélyegzésre. A Féja Géza közösségi háznak, Tóth Tamásnak, hogy vendégül látták csapatunkat. Móringer Lajosnak a finom ebédért. A Kék Duna sörkertnek a szíves vendéglátásért, én nem utosó sorban az Esztergom-Kertvárosi Polgárörség Csapatának, valamint az hozzájuk csatlakozó Rendőrség tagjainak.
További képek facebook oldalunkon
Találkozzunk 2015-ben is!
AZ ÉV VETERÁN KERÉKPÁRJA 2014- EREDMÉNYHÍRDETÉS2014.09.03. 22:36, yoleeka
A idén harmadik alkalommal hirdette meg a veteránkerékpár.hu "Az Év veterán kerékpárja" szavazást. Az előző évekhez képest, 2014-ben rekordszámú nevezés érkezett, összesen 28. Ennek megfelelően az egyéni szavazatok száma is kirívóan magas volt az előző évekhez képest. Összesen 851 értékelhető voks érkezett. A szakmai zsűri pontozás alapján értékelte a beküldött portfóliókat, ami öt fényképből és egy szöveges bemutatkozóból állt.
Összesen 5+1 kerékpárt jutalmaztunk. A benevezett kerékpárokat 2014-ben is két főkategóriában lehetett indítani, de az idén először "évjáratbesorolás" figyelembevételével.
"Az Év veterán kerékpárja" cím nyertese 2014-ben:
PAPP ZSOLT - WM CSODA (1937) típusú kerékpárja
Eredeti állapotú kerékpár 1950 előtt gyártott kategória győztes:
PAPP ZSOLT - WM CSODA (1937) típusú kerékpárja
Eredeti állapotú kerékpár 1950 után gyártott kategória győztes:
MIHÁLY GYULA - ADLER (1951) típusú kerékpárja
Restaurált kerékpár 1950 előtt gyártott kategória győztes:
PÉLI PÉTER - WM CSODA (193?) típusú kerékpárja
A holtversenyt az online szavazás eredménye döntötte el.
Restaurált kerékpár 1950 után gyártott kategória győztes:
KISS ÁDÁM - CSEPEL TIHANY (1969) típusú kerékpárja
Közönség szavazat győztes:
BÍRÓ ZOLTÁN - TORPEDÓ (1941) típusú kerékpárja
További információk
BESZÁMOLÓ - IVCA HUNGARY 2014, TISZAKÉCSKE2014.07.27. 21:54, Képek és beszámoló: Blázsovics Csaba
Elérkezett 2014. június 25.-e, az indulás napja, Siklósi Jani barátommal négy bringa társaságában nekivágtunk az útnak. Kb fél tizenkettőre le is értünk, rögtön elindultunk felfedező útra, Papp Zoltánt kerestük, hogy segítsünk neki a kialításban. Az iskolában megtaláltuk a regisztráció helyszínét, nagyon örültek nekünk, és kedvesen kinyitották a kiállítás helyszínét. Fővárosi embernek szokatlan volt ez az őszinte kedvesség és segítőkészség. Sajnos a Gödöny kerékpárom nem volt menetkész, ezért Jánossal gyorsan nekiláttunk a szerelésnek, mivel kellőképpen tróger voltam, rögtön egy elsőre megoldhatatlannak tűnő problémába ütköztünk. Ekkor ismét kiderült számomra, hogy nem Budapesten vagyok, itt vadidegen embereknek természetes, hogy segítenek, ennek köszönhetően elkészült a bringa. Ekkor kezdtünk neki a kiállításnak Papp Zoltán elképzelései alapján, már-már úgy nézett ki, hogy nem fogjuk időben befejezni, de kis létszámú, ám lelkes csapat pontban befejezte a munkát.
16 órakor megnyitották a kiállítást, rengeteg érdeklődő volt, jó volt nézni a sok csodálkozó, érdeklődő embert.
A megnyitó után Janival elmentünk regisztrálni, majd visszafelé jövetben találkoztunk Hidvégi Jánossal, aki elhozta a frissen elkészült Macmillan replikáját. Mindenki nagy örömére mindketten mentek egy-két kört.
Ezután kocsival még gyorsan bejártuk a pályát, mert János nagyon kíváncsi volt a terepviszonyokra. A pálya hossza oda-vissza 20 km volt, kb. 5 km-re egymástól voltak a pecsételő pontok.
2014. június 26.
Korán keltek a versenyzők, és készítették fel magukat illetve a régi kerékpárjaikat, velocipédjeiket a versenyre. Nekem még be kellett mennem a kiállításra a bringáért, Halápi Sándor segítségével vettem ki a többi közül.
A rajt reggel 6 órakor volt, jómagam a 100 mérföldes versenyre neveztem, ez nagy bátorság volt tőlem (mondjuk ki inkább hülyeség), mert idén addig csak 90-100 km-t tekertem összesen.
Az összes versenyző rendben elindult, az elején kimondottan jól ment a tekerés, csak a Jánostól kapott mini kesztyű szorította a kezemet, amit kb 25 km-nél az első frissítő/pecsételő ponton hagytam, inkább puszta kézzel fogtam a bandázsolás nélküli kormányt.
Nagyon kedves csinos hölgyek voltak a pecsételő pontokon, és töménytelen mennyiségű gyümölcs, édesség, üdítő, ásványvíz. A legtöbb versenyzőhöz hasonlóan én is a banánt részesítettem előnyben, némi ásványvíz és szőlőcukor mellett. (Na az biztos, az idén nem eszek több banánt!)
A 3 körben már nagyon megnyúlt az „új” láncom, és nem tudtam erővel megindítani, csak finoman lendületben tudtam tekerni, a rajt/cél ponton szóltam Fodor Zolinak, hogy próbáljon szerezni egy láncbontót. A következő odaérkezésemkor már a láncbontóval várt, és ha nem is Forma-1-es gyorsasággal, de megszereltük.
100 km megtétele után már minden bajom volt, a derekam és a kezem is görcsöt kapott – érdekes a lábam teljesen jól bírta – az általam helytelenül beállított üléspozíció miatt. Ezt is menet közben orvosoltam, de már későn.
Közben figyeltem a többi versenyzőt, az egyik német fiatal velocipédes nagyot bukott, de befejezte kölcsön biciklivel, illetve velo-val. Egy igazi „örült”, és a hölgyek nagy kedvence volt. A másik befutó egy francia velocipédes versenyző. Kedves szituáció volt, mikor egy 30 év körüli hölgy a pálya végén lévő pecsételő pontnál gyermeki hisztivel mondta, a fiatal angolul jól tudó fiúnak, hogy magyarázza el neki, hogy szeretne vele egy fényképet.
120 km-t tehettem meg, és már tényleg minden bajom volt, mikor szemben egy tandem kerékpáron két gyönyörű szőke hölgyet, pillantottam meg egyforma korhű ruhában, hát nem rejtettem véka alá tetszésemet, hátuk mögött egy halászkalapos úr tekert, aki jót derült azon, hogy 3 hüvelyket esett az állam. Azt hittem ikrek, távolról menet közben nagyon egyformák voltak, amihez az egyforma ruhák még rátettek. A rajt/cél pontnál összetalálkoztam velük, ekkor láttam, hogy anya és lánya. Kérdeztem készíthetek-e egy fényképet.
A 160 km-t megközelítőleg 9 óra 44 perc alatt teljesítettem, de nagyon örültem, hogy megcsináltam. Ebből is látszik, hogy a kerékpárt bő nyolcvan évvel ezelőtt egy mester megépítette, hogy még egy emberöltő után is, egy olyan link tróger, mint én is végigteker egy ilyen nívós versenyt. Természetesen örökhajtósként használtam, ami miatt még érdekesebb volt.
Nagyon jó kis tekerés volt, egy ilyen rendezvényt szerintem Budapesten nem is lehetne megszervezni, mert ennyi segítőt senki sem találna. Fiatal lányok és fiúk csapatokban segítettek, bármilyen feladat is merült fel. A záró felvonuláson többen is csatlakoztak hozzánk, korhű szerelésben. Köszönet Nekik, hogy szabadidejüket arra áldozták, hogy a világ különböző pontjáról érkező, számukra idegen embereknek szervezzenek egy ilyen jó hangulatú rendezvényt.
Aki nem tudott, vagy nem akart eljönni az tényleg sajnálhatja, azt gondolom legtöbbünk számára még egy ilyen lehetőség nem lesz. A külföldi gyűjtök, sok tekintetben jóval előttünk járnak, anyagilag nem tudjuk felvenni velük a versenyt, pl. volt a börzén néhány gyönyörű sárgaréz csengő 150 Euro-t kértek értük. Másnap a francia velocipédes srác gépén már ott virított.
De egy kicsit kitekintettünk a nagyvilág veterán kerékpárosaira, és jönnek majd nemsokára Németországba, az nincs olyan messze. Egy kis szerencsével …
További képek a rendezvényről
|