A Magyar Divatcsarnok a rádió kiállítás után kerékpár kiállítást rendezett. Üdvözölni kell ezt a kezdeményezést, mert a múltban sokszor bíráltuk, hogy ipari üzemeink és kereskedelmi szerveink nem fordítanak elég gondot a közönség tájékoztatására, s nem törődnek eléggé azzal, hogy a vásárlók meg is ismerjék az új gyártmányokat.

Kép: A Csepel Kerékpárgyár 1956-ban gyártásra kerülő új tipusa

S ez a megállapítás persze nemcsak a közszükségleti cikkekre vonatkozik, amelyek propagandája javulóban van, hanem az egyes gépekre és üzemi berendezésekre is, amelyeket gyakran nem ismertek azok a vállalatok, amelyeknek használni kéne. Pedig az effajta kiállítások hatását mutatja az is, hogy a kerékpár kiállítás alatt mintegy 60 százalékkal több kerékpárt adtak el, mint a múlt év hasonló időszakában, s az emelkedés jó része egészen bizonyosan a kiállítás érdeme, amelyet körülbelül 60-80 000 ember látogatott meg.

A "Velocipédtől a versenykerékpárig" című kiállítás bemutatta a kerékpár fejlődését s ami a leglényegesebb, a Csepel Kerékpárgyár jelenlegi összes kerékpárgyártmányait és azt a kerékpártípust is, amit a közeljövőben gyártani fognak. A kiállításon voltak műszaki bemutatók is. A közönség megismerkedhetett egyes kerékpáralkatrészek gyártási folyamatával s a hibavizsgálat korszerű módszereivel. A Magyar Divatcsarnok a bemutató-sorozatot tovább kívánja folytatni e ezzel igen jó szolgálatot tesz a magyar ipar új gyártmányai népszerűsítésének.

Biztos, hogy a kiállítás látogatói közül sokan kaptak kedvet ahhoz, hogy megtakarított pénzükért kerékpárt vásároljanak és növeljék a kerékpár sportolóknak a számát.

Cikk forrása: szabadnet.origo.hu

Nagyjából a kerékpár és kerékpározás magyarországi elterjedésével egy időben megjelentek a különböző nyomtatott formátumú úti-beszámolók, kerékpár használati tanácsokat tartalmazó leírások és sportkönyvek.

Ezekből a témájú könyvekből szeretnék hétről-hétre bemutatni egyet-egyet itt a könyvajánlóban.

Az első mindjárt Krisz Ferenc, 1930-ban megjelent Kerékpározás című könyve.

Előszó

Nagy örömmel láttam mindig a nyári vasárnap délelőttönkint a boldogarcú kerékpáros fiatalságot. Örömmel figyeltem meg, hogy még az öregebb bácsik sem tudtak igazán megharagudni a sokszor bizony igen vadul és bizonytalanul száguldozó fiúkra. Lebilincselte őket a fiatalság kipirult arcáról sugárzó igaz öröm.

De bizony sokszor felhő borult a derüs égre. A sokszor bizony a kölcsönzőből kiváltott gépnél jött egy kis defekt, valami kis jelentéktelen hiba és már vége volt az örömnek.

Mindig bizonyos csendes lenézéssel szoktuk nézni a még gyanusan tiszta és rendes, új gép birtokosát, ha arra gondolunk, hogy mit fog csinálni az első gumidefektnél.

Melyik régi kerékpáros nem érzett még olyan bizonyos, kicsit kaján örömöt, amikor a felkérés nélkül versenyezni mellészegődött, ifjú vasárnapi kerékpáros, az első fellocsolt utcában lemarad.

Hogy ti, kedves cserkésztestvéreim, minél kevesebbszer vakargassátok tanácstalanul izzadt fejeteket, azért írtam ezt a kis füzetecskét.

Fogadjátok azzal a szeretettel, amivel írtam. Most pedig jó mulatást az első bakancsszegig.

A királypuccsot, valamint az erőviszonyok végleges rendeződé­sét követően a két említett kerékpáros zászlóalj – a honvéd­ség egyéb alakulataihoz hasonlóan – köztük – visszatért béke­tevékenységükhöz. Ez elsősorban kiképzést jelentett, azonban 1932-ig, míg ismét be nem vezették az általános hadkötele­zettséget, a zsoldos legénység nem volt ráutalva a folyamatos sulykolásra, jószerivel gyakorlottabbak voltak a fiatal tisztek­nél. Így a katonák viszonylag sok szabadidővel rendelkeztek.

Minden kedves Olvasónak, veteránkerékpáros közösségünk tagjainak és nem utolsó sorban az együttműködő Partnereinknek

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN

a

veteránkerékpár.hu

A hely négyrészes sorozatában a Csepel Műveket mutatjuk be.

A hely című riportműsor szokatlan, érdekes és fontos helyekre viszi el a hallgatókat. Helyszíneinkre egy hónapon keresztül négyszer is visszatérünk.Szerkesztő: Felszeghy Csaba
Műsorvezető: Farkas Erika
Felelős szerkesztő: Markovits Ferenc

A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, a köznyelvben Csepel Művek, a 20. század első felének kiemelkedő magyar nagyüzeme volt a Csepel-szigeten, az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzeme. Alapító tulajdonosa a pesti születésű Weiss Manfréd gyáros volt.

A gigantikus méretű bejáratnál kezdjük a felvételt, ahol kamionok, teherautók suhannak el mellettünk, majd megnézzük a gyáralapító emléktábláját. Felettünk, hatalmas, piros betűkkel áll: Csepel Művek. Ha már a családról beszélgettünk, akkor meghallgathatnak egy beszélgetést, Felszeghy Csaba Bécsben érte utol Weiss Manfréd unokáját, Weiss Daisy és Ifjú Chorin Ferenc leányát, Chorin Daisyt, aki 18 évesen került Amerikába, majd később az osztrák fővárosba.