A kerékpár Bényi Csabi barátom jóvoltából került hozzám 2010-őszén. (Ha jól számolom, ez már legalább a harmadik veterán kerékpár tőle!) A bicikli nagyon romos volt és sok típusidegen alkatrész éktelenkedett rajta, - de talán pont ezért – azonnal megtetszett, és megint nem volt kérdés, hogy ismét sok időt töltök majd a garázsban. Szerencsére az eredeti szegecsekkel felfogatva megvolt a nyaktáblája, és köszönhetően a fórumos „szaktársaknak” hamar kiderült, hogy 1948-as gyártású a gép. És, mint az lenni szokott, sorban jöttek a segítő észrevételek, tippek, tanácsok.
Szerencsére a néhol megmaradt apró csík és színminták támpontot adtak arról, hogyan is kell majd kinéznie a gépnek felújítva. Idővel, apránként sikerült a kerékpárra való sárvédőket, nyerget, kiegészítőket meg- és beszereznem, így 2011. tavaszán a szokásos pucolás, csiszolás, egyengetés és polírozás után az alkatrészek elkerültek autófényezőhöz, krómozóhoz, bőrdíszműveshez, stb. A krómozáshoz magam políroztam az alkatrészek zömét. A váz apróbb hibáinak javítása után, a fényezés két fázisban autófestékkel történt. A fekete réteg után maszkolással csíkoztam a vázat, villát és sárvédőket - az MGYVK-n található csíkozás minta alapján, amely abszolút egybeesett az eredeti festékmaradványokkal.
Eztán ismét a fényező következett 2 réteg lakkal. A fényezés befejeztével az addig kimaszkolt nyaktáblát políroztam és kisfestettem. Ekkora készült el a kollégám - és egyben barátom - a kormánymarkolatokkal. Hobby asztalosként féltve őriz egy 40 éve kivágott körtefa darabot, amelyből – az eredeti alapján - kiesztergálta nekem a két markolatot, majd 3 rétegben lakkozta.
Szívemből kívánom minden felújításba kezdő szakinak, hogy ( velem ellentétben) mihamarabbmegélje azt a pillanatot amikor a kész alkatrészek kiterítve hevernek előtte, és addig nem is hajlandó lefeküdni amíg nem megy egy kört a már kész bringával - legyen az akár másnap reggel!
Na, ezen a ponton szokott kiderülni, hogy mi nincsen meg, mi nem került el a galvanizáló üzembe, fényezőhöz és egyéb helyekre. Mire pedig végre, tényleg minden megvan ( és ez már egy egész más, későbbi időpont . . .) akkor tuti, hogy az évtizedeken át egyben lévő alkatrészek – valamilyen rejtély folytán – most nem illeszkednek, nem férnek és sorolhatnám. Mikor már a legutolsó anyacsavar is az idegeimen táncolt, komolyan megfordult a fejemben, hogy „ez az öreglány nem is akar megújulni”, lehet kár volt belefogni is. Ez a felújítás alatt nemegyszer átfutott az agyamon, de végül, - néhány levél nyugtató és kitudja hány óra szenvedés, visszabontás, igazgatás után – összeállt a „mű” !
És valóban, már az első próbakör kárpótolt mindenért. Élmény vele tekerni! Így pedig kellően távolinak tűnnek a nehézségek ahhoz, hogy már egy újabb megmentésre váró szép, régi , magyar kerékpár felújítását kezdjem fejben összehozni. . .
A kerékpárra készíttetett hímzett MGYVK zászlóval szeretném megköszönni a fórumozó szaktársaimnak a valóban sok és hasznos segítséget mind az alkatrészek, mind a tanácsok terén.
SZAVAZOK
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|