A békeversenyt 1948-tól 1989-ig - mint a legjelentősebb és legnehezebben teljesíthető amatőr kerékpárosok számára rendezett szakaszversenyt - a keleti országok „Tour de France”-ja ként emlegették. (a Nemzetközi Kerékpársport Szövetség (UCI) egykori elnöke, Franzosen Achille Joinard nyilatkozata szerint) Manapság a verseny felértékelődött, többnyire profi csapatok vesznek rajta részt, a kerékpársport világszövetségének köszönhetően. A versenyt a 2006-tól a UCI európai túra keretei között rendezik meg, HC-2 kategóriának számít amely a második legmagasabb kategória.

1947-ben Karel Tocl a „Rude Pravo” cseh napilap újságírójában és a lengyel „Trybune Ludu” lap újságírójában fogalmazódott meg a kerékpárverseny ötlete. 1948 májusában ötletüket a „Tat” című havilapban tették közzé, ám mivel mindkét ország saját győztest akart ünnepelni ezért két futamot rendeztek. Május 1-5-ig Varsóból Prágába, május 1-9-ig Prágából Varsóba indult a verseny. Hamarosan „békeverseny”néven kezdték emlegetni , hivatalos szimbólumának Picasso fehér galambját választották. 1952-től a szervező országokhoz az egykori kelet-németország (DDR) is csatlakozott. Az ottani szervező a”Neues Deutschland” c. napilap volt.

Az 1968-as „prágai tavasz” leverése után 1969-ben Csehszlovákia kiszállt a verseny rendezéséből. Ebben az évben a békeverseny útvonala Varsóból kiindulva Berlinig tartott, egy szakasza azonban cseh területen vezetett át. Csehországban a tiltakozás ez ellen olyan mértékű volt, hogy azon az útszakaszon több helyen szegeket és rajzszegeket szórtak az útra. Sajnos, mint általában minden ilyen esetben azokra zúdult az elkeseredett csehek haragja akik teljességgel vétlenek voltak, a sportoló,kerékpározást kedvelő kisemberekre.

Ezekben az években a békeverseny teljességgel a keleti országok rangos sporteseménye volt, emberek milliói szegélyezték lelkesen az utakat ott ahol a versenyek zajlottak. Saját tapasztalatból tudjuk, - annak ellenére, hogy itt-ott hallani lehetett ezzel ellentétes állításokat is - hogy ezek az emberek saját akaratukból, saját örömükre szurkoltak a versenyzőknek nem kényszerítette őket senki erre. Aki nem jutott ki az utakra, utcákra az a rádión és televízión keresztül kísérte figyelemmel a versenyt. A hatvanas években a televíziókészülékek még ritkaságnak számítottak, így a versenyek követése ilyen módon a jószomszédi viszonyokat is ápolták.

A békeversenyen indulók a kezdetektől egészen 1989-ig csak a keleti országok amatőr kerékpárosai lehettek, nyugat európai országok nemzeti csapatot csak utánpótlás korú, a kerékpározást még nem professzionális szinten űző fiatalokból állíthattak.

[...]

A cikk teljes terjedelmében a stamp and bike oldalán olvasható

Az előző könyvajánlóban Orczán László által jegyzett, igazán remek és korának hiánypótló írásával ismerkedhettünk meg. Az 1940-ben kiadott Magyar Kerékpár sport című könyvet mindenkinek érdemes fellapozni.

Egy nagyot lépve az időben, de mégis a múlt század derekán maradva, szeretném megismertetni az olvasót egy kiváló és olvasmányos írással. A könyv szerzője, Killyéni András.

A könyv, amelyet kezében tart az olvasó, a kerékpározás kolozsvári meghonosodásának története 1881-1903 között, melyből megtudjuk, hogy mikor jelent meg városunkban az első kerékpár, kik voltak az első kerékpárosok, hogyan szerveződtek egyesületté, valamint mikor és milyen versenyeket szerveztek. A könyv „főszereplője” a neves botanikusegyetemi tanár, dr. Istvánffy Gyula, aki nem csupán a Mikó-kerti füvészkert gondozója volt, hanem a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának igazgatója, valamint a magyar Tudományos Akadémia tagja is.

Az ő személyisége körül csoportosult a kerékpáros élet Kolozsváron. A kerékpározás hőskora Kolozsváron egy letűnt kor kronológiája, amely bemutatja az első versenyek szervezésének történetét az országúti versenyektől az atlétikaviadalokon megrendezett pályaversenyekig. A hihetetlenül gyorsan népszerűvé vált kerékpározás hamarosan a kolozsvári rendezvények fénypontja lett, még a pincérek és tűzoltók ünnepi rendezvényein is a kerékpárverseny számított a fő attrakciónak.

1890-ben önálló kerékpáros egylet alakult, amely 1894-ben megnyitotta az első kerékpár pályát Kolozsváron. Ennek hollétéről, tervezőjéről, kivitelezőjéről és fontosságáról már csak nagyon kevesen tudnak napjainkban. Az egylet és maga a sportág is 1893-tól, dr. Haller Károly vezetése alatt élte fénykorát, amikor Kolozsvár a magyar kerékpáros élet egyik központjává nőtte ki magát. Az itt szervezett országos versenyeken olyan híres versenyzők vettek részt, mint Rottenbiller János, Wiegand Rezső vagy Greiner Frigyes. Egyre nagyobb tömeg hódolt az új sport élvezetének. A profi kerékpárosok mellett a műkedvelők is megtalálták helyüket a kerékpáros egyletben, hiszen a kolozsvári egyesület helyi, zárt versenyeket rendezett számukra, ahol egyenrangú ellenfelekkel mérhették össze képességeiket. A sport állandó népszerűsítésének eredményeként 1897-re a középkorúak körében is elterjedt a biciklizés.

Az internetet böngészve találtam rá Árvai Tünde történész blogjára. A találatok között egy érdekesnek tűnő cím bukkant elő: A bicikliző nők kritikája a kerékpár sportban 1896. A főcím láttán kíváncsian vágtam bele a cikk olvasásába. Amúgy a blog, ahogyan a Szerző fogalmaz az Elfeledett pécsi nők nyomában témakörre épül.

A blog célja, hogy lépésről lépésre betekintést nyújtson a letűnt korok leányainak és asszonyainak világába, miközben fokozatosan emel ki a feledés homályából olyan pécsi nőket, akik a dualizmus időszakában, de főként a két világháború között meghatározó szerepet játszottak a város közéletében. Kiknek a leszármazottjai voltak? Hol és mire nevelték őket? Milyen pályát választottak? Milyen egyesületekbe tömörültek? Milyen eszközökkel, milyen célokért küzdöttek? Mivel töltötték szabadidejüket? Megannyi megválaszolandó kérdés...

A Pécsi Polgári Kerékpáros Egyesület hivatalos lapja a Kerékpár-Sport 1896-tól kéthetente került kiadásra Bolgár Tivadar szerkesztésében. A szerzők már az első lapszámban külön oldalt szenteltek annak, hogy az olvasóközönséget meggyőzzék arról, hogy a nők kizárólag azért ülnek kerékpárra, hogy az ahhoz tervezett új típusú öltözékek bemutatására alkalmat teremtsenek. Hiába kelt egy hölgy rögvest társai védelmére, a lap Karika Viczcz címet viselő mellékletének karikatúrái és tréfái továbbra is előszeretettel választották témául a változó női szerepeket. Hogy milyen veszélyhelyzetekbe keveredhettek a gyanútlanul, egyedül kerékpározó hölgyek, valamint miként lehetett válóok a kerékpározás férfiak általi gyakorlása is, ha valakit hajthatatlan anyóssal hozott össze sor, az kiderül a következő válogatásból...

A lényeg, hogy hozzám került anno egy 1940-es WM Csepel keró. Elég vegyes képet mutatott, nem sok eredeti, vagy saját cucc volt rajta (Pl. WM katonai villa és első sárvédő pálca volt benne). Akkor eldöntöttem, hogy sárvédők nélkül teljesen felújítom, amolyan sportos vasnak.

Elkészült a Magyar Veteránkerékpárosok Baráti Köre jelvénysorozat, második 2013-as kiadása. Azok számára, akik még nem találkoztak ezzel a kitűzővel szeretném pár mondatban bemutatni.

A történet még 2009 novemberében kezdődött, amikor a veterán kerékpár fórumon azon tanakodtunk, hogy milyen közösségi formát lenne jó életre hívni. Akkor felmerült egy olyan gondolat, mi lenne ha alakítanánk egy társaságot, ami a Magyar Veteránkerékpárosok Baráti Köre (MVBK) nevet kapná...

Ez a gondolat került újból elő 2012-ben, és lett kissé leporolva. Így született meg az MVBK közösségi jelvény. Az évek alatt szép számmal csatlakoztak a veteránkerékpárosok táborához. Misem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyre több veteránkerékpáros rendezvény jön létre, és egyre többen kedvelik az öreg vasakat. A jelvény egyszerűen arra hivatott, hogy viselője ezen a módon is kifejezhesse a közösséghez való tartozását. Függetlenül attól, hogy magyar vagy külföldi kerékpár birtokosa. A 2012-es jelvény volt a sorozat első darabja. A tervek szerint minden évben egy újabb kerül majd kibocsátásra. Más grafikával azonos szöveggel, és természetesen az új évszámmal.

Eljött az idő, és megérkezett a 2013-as kiadás. Kissé különbözik a tavalyitól, hiszen a 26 mm-es átmérőt idén 32 mm-es re cseréltük.

A jelvény ebben az évben is limitált kiadású, összesen 134 db készült belőle! Újranyomás nem lesz, nem kerül nagy mennyiségben kiadásra. Ezzel is őrizve értékállóságát, eszmeiségét! Megrendelni kizárólag a veterankerekpar.hu oldalán keresztül lehet.

A jelvény ára idén is 290 Ft/db + postaköltség.
Jelvényt megnéz | Megrendelem!