Először is szeretném megköszönni - annak a huszonvalahány lelkes kétkerekesnek, hogy megtiszteltek a részvételükkel a pesti tekerésen!! Többen vonattal közelítettük meg a nagyfalut:) A gyülekező eredetileg a Milleneumi emlékmű tövéhez volt meghirdetve – azonban a Nemzeti Vágta ezt lehetetlenné tette.. így pár méterre odébb kellett találkoznunk az Andrássy út végén. Ez az út is le volt zárva a forgalom elől és hatalmas tömeg tolongott a vásári sátrak között.
Az Andrássy út végére egyesével – párosával szállingóztak a tekerés résztvevői és máris elindult a diskurzus egymás gépei vizslatása közben:) A körülbelül 25 fős társaság jót derült azon, hogy amikor feltettem a kezem, hogy akkor most indulás! – a lánc azonnal leugrott a gépemről…. persze azért sikerült elindulni:)
Megkerültük a Vágta helyszínét és betekertünk a Városliget csodaszép parkjába. A Vidámpark volt első megállónk, mert illendőnek éreztem elbúcsúzni gyermekkorunk eme felejthetetlen állomásától – szeptember végén örökre bezárják…. :(( A Gundel Vendéglőnél kihajtottunk a Dózsa György útra és a vasúti alagúton átbújva megcéloztuk nagy célunkat a Tatai úti Közlekedési Múzeum kerékpár raktárát.
Ez a raktár több mint 100 kerékpárt rejteget és még nem volt megnyitva a nagyközönség előtt. Kérvények írása után azonban - most a mi kedvünkért kinyitottak. Hídvégi János a múzeum munkatársa üdvözölt bennünket és kalauzolt végig. Elmondása szerint a múzeum lehetőségei szűkülnek, egyre kevesebb emberre – egyre több feladat jut… A kerékpárok a múzeum mostoha gyerekei, mert állandó kiállításon csak kevesen szerepelnek, talán hatan… a többi 100 pedig évek óta szomorúan lóg a raktár egy-egy kampóján - várva arra, hogy egyszer kíváncsi szemek elé kerülhessenek.
No most jött el ez a várva várt óra (csak egy) számunkra is…. A gépek sajnos nagyon kis helyre vannak bezsúfolva, de így is felejthetetlen élményt szereztek számunkra. Hídvégi Úr a gyűjtemény eredetét is elmesélte: A Közlekedési Múzeum alapvetően a vasúttörténetre alapult és fokozatosan bővült a közút, az aviatika, majd a hajóközlekedés irányába. Kerékpáros relikviát csak elvétve lehetett találni náluk, míg a Csepel Művek meg nem szűnt.
Hála a gyári kollektívának az üzemben felhalmozott kerékpárokat nem dobták ki vagy hagyták az utódnak – úgy döntöttek mind odaadják a K.M.-nak… A gyűjtemény mesél is Csepelről, hisz nem csak a Cs.M. gépeit őrizték meg , hanem a nagy alapító a Weis Mannfréd gyár egy-egy termékét is. Láthatóak külföldi kerékpárok is amelyek Angliából, Hollandiából, Dániából, Ausztriából – tehát a fejlett kerékpárgyártó országokból kerültek „tanulmányozás” céljából a gyárba… Ugyanilyen indokkal a későbbi korok külföldi gépei közül is láthattunk néhányat – némelyiket kissé szétdarabolva, mert a Csepel Művek mérnökei is kíváncsi természetűek voltak.. ők a belső részleteket is megnézték…
Sikerült eddig még nem látott WM gépet is megcsodálni, pl. egy 1936-os Pálmá-t, és eredeti árú kihordó gépet is…de a Csepel Művek termékei közül is megmaradt egy-egy gyönyörű Pajtás vagy Robusta.. A fiúk kúsztak – másztak (velem együtt:) a fürtökben lógó gépek közt egyre-másra felszisszenve az újabb részletek felfedezésekor…
Sajnos az egy óra lehetőség pillanatok alatt elszállt..:(
Meg is jegyeztem Hídvégi Úrnak, hogy ide még vissza kell jönni, mert annyi csoda van felhalmozva kis helyen, hogy ezt még alaposabban át kellene nézni… A válasz pozitív volt. Pár újabb kérvény és engedély után biztos lesz lehetőség!! Kis csaptunk a feltámadó erős széllel dacolva célba vette az Árpád hidat, hogy bejuthassunk a Margit szigetre. A szigeten tartottunk egy kis pihit - itt volt időnk jobban megvizslatni egymás gépcsodáit is:)) Persze a frissen szerzett múzeumi élmények is vissza-vissza tértek… Mielőtt elhagytuk volna a szépséges szigetet egy gyönyörűséges zenei aláfestésű szökőkút produkciót is megcsodálhattunk:))
Innen már csak egy kis távolság volt kerékpárúton a Bem rakpart, ahol megállt a már kicsit megfogyatkozott csapat egy kis fotózkodásra, jómagam el is felejtettem külön megörökíteni saját gépemet a régen látott fénykép alapján:(( Pedig az a régi fénykép adta az ötletet, hogy egyszer én is tekerjek egyet Pesten és a saját Papp gépemet is fotózzam le a Parlament adta háttér előtt – úgy ahogyan a fényképen láttam – no de majd legközelebb!!
Csodálatos a Duna part ! Akármerre néz az ember szebbnél szebbet lát!! Nem véletlen lett a Világörökség része:) Többen elköszöntek tőlünk, mert már kerülő lett volna velünk tartaniuk – mi azonban páran még visszatértünk kiindulási pontunkhoz és persze nem hagytuk ki a ritka autómentes Lánchidat sem:))
Gyönyörűséges élmény volt biciklizni a szép hídon és bámulni a páratlan panorámát… Többször meg is kellett állni újabb és újabb fotót készíteni…. Meg kellett állni a Szent István Bazilika tekintélyt parancsoló tömbje előtt és csodáltuk az őszi napsütésben aranyosan csillogó kupoláit meg az éppen arra jövő esküvői menetben az ifjú ara boldog mosolyát… Az Andrássy út közben teljesen megtelt emberrel, minden kereszteződésben más-más színházi produkció zárta el utunkat alig bírtunk eljutni utunk kezdési pontjához.
Pár apróbb műszaki problémától eltekintve simán végigtekertünk a kilométer számlálóm szerinti 27km-es túrán... A kihirdetett programból csak a sötétben tekerés nem jött össze, mert bármennyire lassan haladtunk – mégis világossal értünk vissza, de ez legyen a legnagyobb gond:)
Egy igazán jó kedélyű - barátságos kis csapat jött össze - akikkel öröm volt eltölteni ezt a pár órát:))
Még egyszer köszönöm Nektek!
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
