„A magyar kerékpáros sportról szóló irodalom számarányát tekintve meglehetősen szerény helyet foglal el az egyéb sportágak kiadványainak számszerűségéhez viszonyítva. Még szorosabbra véve, ezen belül is az egy kéz ujjainak száma sem szükséges ahhoz, hogy a hazai kerékpáros tankönyvszerű kiadványokat sorra vehessük. Az „ősnyomtatványoknak” számító „termékek” hellyel-közzel az alapigazságokat tekintve használhatóak lennének ma is, ha vásárlásuk nem ütközne akadályba.”

A fenti sorok Borbély Tibortól származtak, és 1983-ben vetette papírra őket. Magyarán szerinte nem sok minden változott 1927 óta, amikor is Molnár Géza ugyanerről kesergett. A háttérben talán az lehet, hogy a kerékpáros technika olyan gyorsan fejlődik, hogy ötévente igény lenne egy új összefoglaló jellegű mű kiadására. A sport- és edzéstudomány is olyannyira, hogy ebben a témakörben akár legalább évtizedenként születhetne egy újabb, hazai viszonyokhoz illeszkedő magyar nyelvű mű… De lássuk most, hogy a rendszerváltás utáni termésből személy szerint mit tartok igazán értékesnek! Az előző rész koncepciója itt némileg változik: ebben a válogatásban már szerepelnek külföldi szerzők magyarra fordított munkái is.

(...)

A teljes cikk olvasása

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.