Kerékpárok iránti érdeklődésem hajnalán kedvenc szakmai képeskönyvem a „Mindentudó biciklikönyv volt”. A mű hatalmas erénye abban állt, hogy jó minőségű, izgalmas képanyaggal rendelkezett, így pusztán a fotókat nézegetve rengeteget tanulhatott az ember a bringák és alkatrészek természetéről…

A könyv hazai megjelenése óta időközben eltelt kerek húsz esztendő, és hatalmasat változott a világ. Ma már félórányi internetezéssel nagyobb mennyiségű vizuális inger éri a kerékpáros technika iránt érdeklődőket, mint amit anno ez az alig kétszáz oldalas könyv nyújtott. Felmerül tehát a kérdés: akkor, amikor a világhálón milliárdszám találunk különlegesebbnél-különlegesebb kerékpárokról készült fotókat és leírásokat, van-e értelme összeválogatni száz kétkerekűt, és képpel-szöveggel kísérve könyv formájában megismertetni őket az érdeklődőkkel?

A nyomtatott megjelenés létjogosultságával kapcsolatos dilemma először 2008 tájékán kezdett foglalkoztatni, talán ekkorra jutott el idehaza az internethasználat olyan szintre, hogy szinte már minden háztartásban könnyen és olcsón elérhető volt a világháló. Komoly kérdést jelentett számomra akkor, hogy amikor nyelvtudás birtokában szinte minden kerékpáros információ egyszerűen és gyorsan elérhető külföldi weblapokról, van-e értelme nyomtatott kerékpáros tartalmat gyártani? Túl sokat persze nem őrlődtem ezen, hanem arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy a dolog úgy zárható rövidre, ha nyomtatásban olyan tartalmat kínál az ember, ami online nem elérhető…

A cikk teljes terjedelmében a RevoMag oldalán olvasható

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.