A történet valamikor a 60-as évek közepén kezdődött, amikor még gőzerővel működött a Csepel Művek területén a motorkerékpár gyár kísérleti műhelye. Abban az időben a csepeli gyár párttitkára az a Kiss Dezső volt, aki helyzeténél fogva nagyon sokat segített a motorsportnak, a kísérleti műhelynek, szerették az ott dolgozók. Miután Dezső bácsi fiatal korában kerékpár versenyző volt és a fia akkoriban volt tizenegynéhány éves, a kísérleti műhely vezetője, a legendás Vígh Bandi bácsi egy meglepetést agyalt ki. Építettek titokban egy versenykerékpárt Dezső bácsi fiának, Dodinak, amely az akkori kor legprofibb bringájának számított. Renan (Rönan?) csövekből hegesztett váz, Campagnolo alkatrészek mellett egy két olyan hazai gyártású felszerelés, amely csak kísérleti példány volt. Ilyen pl. a Tour de Hongrie fékek és hajtókarok. A csoda-kerékpárt átadták, de a Dodi nem mutatott érdeklődést iránta, egy-két edzés után letámasztotta a bringát a garázsba és nem használta tovább. Hogy egy ilyen érték ne kallódjon, visszaadták a készítőknek. Bandi bácsi arra gondolt, odaadja saját fiának, talán őt érdekli a gép. Sajnos ő sem lelkesedett érte.

1971-ben 13 éves voltam, amikor hosszasan kérleltem Apámat, hogy vegyen nekem egy SR 26-os kerékpárt, amely álmaim vágya volt.  Apám akkoriban a Volán SC versenyzője volt és miután Csepelen a motorgyártás megszűnése már kilátásba került, pont Kiss Dezső bácsi közbenjárására, a Volán SC Pogány József utcai telephelyére költöztették át a csepeli kisérleti műhelyt. Apám itt panaszolta el Vígh Bandi bácsinak, hogy nem hagyom élni egy SR 26-ért. Az öreg kapva kapott az alkalmon és megsúgta Apámnak a kallódó bringa történetét. Addig-addig ment a huzavona, hogy behozta a telepre a bicót. Ez rögtön megpecsételte az alkut, mert ennek nem lehetett ellenállni. Így került hozzám kerek 5000 forintért ez a csoda.

 

Zsembery Barnabás