1982-t írtak, mikor nagymamám a hétvégi telekre való könnyebb kijutás végett elhatározta, hogy biciklit vásárol. A miskolci Centrum Áruház épp régiért újat akciót tartott, ezért nagyi egy ismerőstől kapott, pincetűzben megégett járgánnyal érkezett a boltba és az RB 034826 vázszámú, metálkék Csepel Túrával távozott.
   A bringa Tiszalúcra került egy rokonhoz, innen 5km-re áll a hétvégi ház. Náluk tárolta, ők pedig „természetesen” használatba vették az új szerzeményt. Talán itt kezdődött leamortizálódása. Hosszú éveken át szolgált, ki tudja hány km-t megtéve a telekig, de főleg a településen belül. Míg kicsik voltunk, öcsémmel ketten ültünk csomagtartóján, úgy zötyögtünk nagyival a napi bevásárlásra Lúcra. Később egyre kevesebb szükség volt rá, inkább autóval jártunk ki. 2003-ban végül hazahoztuk a többi ott használt bicajjal együtt, majd átmeneti pihenő várt rá az udvar végében álló fészerben. Egy alkalommal csaknem túladtunk rajta, szerencsére azonban meghiúsult az üzlet. 2006-ban egy barátom megmutatta nekem 1952-es, ismeretlen típusú Csepeljét, ekkor indultam el a „lejtőn”. Még tavaly nyáron elővettem a poros pókhálók közül a Túrát és szépen lepucoltam. Sajnos azonban a kor és a mostoha bánásmód alaposan meglátszott rajta, ezért elhatároztam, hogy felújítom. Nem kevesebbet, mint a gyári állapot visszaállítását tűztem ki célul.
   Elsőként darabjaira szedtem a gépet. A csupasz vázról eltávolítottam a matricákat és elkezdtem alkatrészek után kutatni a roncstelepeken. A legfontosabbakat sikerült is beszereznem, idő közben azonban két váratlan problémával találtam szembe magam: a nyeregcső és a kormány csöve igencsak beállt, így ezeket alapos körültekintés mellett kénytelen voltam kivágni, majd másikkal pótolni. A váz felújítását a bevonat eltávolításával kezdtem, ehhez festéklemarót használtam. Alapozás után dupla réteg festék- és lakkréteget kapott a többi metál színű alkatrészhez hasonlóan. Teljesen új fényezést kaptak a sárvédők és a kerekek (utóbbihoz csak több napi utánajárással találtam meg a megfelelő kalapácslakk színt). Alaposan megszenvedtem a rossz minőségű festékekkel, míg végre megoldást találtam a problémára és sikerült elfogadható eredményt elérnem. (A váz árnyalata sajnos eltérő lett a gyáritól.) A külső felújításon kívül kicseréltem az első- és hajtótengelyt, valamint a kontrafék belső szerkezetét is újjal váltottam fel, a láncról nem is beszélve. A szükséges alkatrészeket horganyoztattam, szerencsére a krómozottak viszonylag jó állapotban maradtak.   
   Végső összeszerelésére 2007. nyár végén került sor, a pontot az i-re a vadonatúj hátsó lámpa és csengő felszerelése adta. Az időközben beszerzett támasztót konstrukciós hibái folytán némiképpen módosítottam, így maradéktalanul ellátja feladatát (lásd: Csepel kitámasztó feljavítása c. cikkben). Horganyzására a Bakony DN10 dinamó alkatrészeivel együtt került sor, 2008. augusztus óta üzemelnek. Hátra van még a nyereg elkészítése, sajnos a megfelelő mintázatú PVC fólia, „múbőr” híján áll a projekt.

Hátrányaként említeném meg az első, bowdenes fék nagy fékerőnél történő beragadását. Reményeim szerint beállításával és a fékgumi cseréjével orvosolni tudom a problémát.

Ezen kívül azonban nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Látványa egy időutazásnak is megteszi, nem is beszélve rendkívül jó használhatóságáról, dinamizmusáról.  

   2008-ban több hosszabb-rövidebb túrára is vállalkoztam vele változatos terepen, domb-és hegyvidéki utakat sem kihagyva. Felújítás utáni futásteljesítménye számításaim alapján meghaladja a 420 km-t, utazótempója sík terepen hosszabb távon is 20 km/óra körül tartható. Tapasztalataim szerint csaknem minden terepre alkalmas a gép, természetesen az extrém meredek emelkedőket leszámítva (itt azonban megjegyezném, hogy itt legtöbben MTB-vel sem közlekednének).  

 

2008. 10. 10.

 

Tóth Zsolt (Zsocab)