Múltidéző 1. rész - A kerékpár diadalmas hódítása Magyarországon2012.02.12. 15:11, Szöveg: Borbély Tibor - Kerékpáros ABC 1969
Magyarországon a kerékpár elterjedése és gyártása a fejlett, iparosodott államokhoz viszonyítva, későn kezdődött. Megjelenési nyomaival a múlt század 60-as éveinek végén találkozhatunk. Bizonyíték erre egy karikatúra, melyet Klic Károly rajzolt, és 1869-ben jelent meg egyik korabeli lapunk hasábjain.
A másik nyomósabb bizonyíték az a hirdetés, amely szintén 1869-ben látott napvilágot.
A Kertész és Eiser cég ajánlja a raktáron lévő kerékpárokat. A II. Világháború alatt lebombázott Szervita téri (ma Martinelli tér) nagyhírű sport- és játékkereskedés alapítója, Kertész Tódor, külföldön ismerkedett meg a kerékpársporttal, és itthon is bemutatta tudományát. A Duna-parton és a Belvárosban karikázva, nagy feltűnést keltett. A feltűnéssel együtt elérte, hogy mindjárt reklámot is csinált a nála kapható kerékpároknak. Sportszeretettől és üzleti érdektől vezérelve, a Haas-palota helyén, lévő telken kerékpár-iskolát is nyitott. Egy-egy barkácsoló saját céljaira már ekkoriban készített ugyan néhány hazai gyártmányú kerékpárt, de ezek természetesen egyedi darabok voltak. Ennél előbbre lépett Eichorn Nándor, aki nemcsak saját céljaira készített kerékpárt, hanem eladásra, és ezek a készítmények piacot is találtak maguknak. A Láng Jakab és fiai cég szintén foglalkozott – bár kissé túlhaladott típusú, de magyar gyártmányú – „Hunnia Schampion” elnevezésű kerékpárok és alkatrészek gyártásával.
Nagyobb szabású vásárlási érdeklődés nyomaival 1879-ben találkozhatunk. Ekkor külföldi kerékpárok kerülnek nagyobb tömegben hazánkba, és az érdeklődők természetesen ezeket vásárolják elsősorban. A kereslet ekkor fellobbantja néhány vállalkozó szellemű hazai kisiparos üzleti vágyait. A tömeges gyártás első nyomaival 1880 körül találkozunk. Ekkor jelentkezik Herbster Károly mechanikus, „Villám” elnevezésű kerékpárjaival. Ő és Kaszás (azonos azzal a versenyzővel, aki az első nyilvános országúti verseny győztese volt) hozzálátnak újabb magyar gyártmányú kerékpárok építéséhez. Munkálkodásuk azonban nagyon szerény keretek között mozog. Nem tudnak versenytársai lenni a külföldi cégeknek, és az országba kerülő, behozott kerékpárok adják a forgalomba lévő „masinák” zömét. Sweitzer Henrik és Beifeld Gábor foglalkoznak elsősorban külföldi kerékpárok eladásaival. A készítéssel ellentétben a kereskedelem széles alapon dolgozik. A hazai gyártás csak vegetál. A piacot továbbra is a külföldi gépek uralták, és tömegével változatlanul csak külföldi gyártmányok kerültek piacra. Az Achilles egylet kerékpárosait 1888-ban Vermes Lajos, a kerékpáros sport hazai meghonosítója, egyik úttörője vezette. Az Ő nyilvántartásából kiderült, hogy az egyesület tagjai által használt kerékpárok főleg angol és bécsi gyártmányú gépek. Előrelépést hozott az 1894-es év. Ekkor alapították meg a magyarországi kerékpár-kereskedők és –iparosok egyesületét, amely gyártási és eladási vonalon egyaránt érdekvédelmi testület volt. Ez az intézmény 1898-ban végleg szakági vezető intézménnyé vált.
Az Első Magyar Varrógép és Kerékpárgyár is megszületett, a testület megalakításával egyidőben. Nemsokára Pintér és Mendl „Higiea” elnevezéssel újabb kerékpárgyárat alapított. Ezen túlmenően még a századforduló előtt gomba módra szaporodtak a kisebb vállalkozások. Ulich Henrich gyártja a „Turul”, Eichorn Emil a „Dália”, Kretzmar E. és Társai az „Attila” márkájú kerékpárokat.
Egészen kicsi, de ismert nevű üzemek Muskát Jakab, Schwartz Ármin Hermann és Schebelle Ágoston cégei. A tőke-erős külföldi gyárak azonban nem nagyon hagyják lélegzethez jutni a még gyerekcipőben járó kerékpár ipart. A külföldi tőke fojtogatása nyomán rövid pár év alatt megszűnik a Varrógép és Kerékpárgyár, valamint a Pintér és Mendel cég is. Ettől az időtől kezdve csak az említett kisebb üzemek, műhelyek kísérleteznek, küzdenek a létükért. Ezek közül a kisebb műhelyecskék közül számtalan esett el a gazdasági élet kíméletlen harcában. Azok, akik nem dőltek ki, azok is csak tengették aprócska életüket. Gróf Jenő 1910-ben különleges kerékpárok készítésére specializálta magát. Betegszállító, áruszállító típusokat és ezekhez való alkatrészeket gyártott. Ez a cég volt az, amelyik leginkább felszínen tudta tartani magát. Az első világháború után fellendülés következett. A konjunktúra láttán a mostani Csepeli Vas és Fémművek elődje is berendezkedett kerékpárgyártásra.
A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár elődje, a Kühne gépgyár, 1931-ben szintén ráállt a kerékpárok és „OSO” elnevezésű alkatrészek gyártására. Példájuk nyomán a kis gyártó cégek és műhelyek is termelni kezdtek, ha nem is sorozatgyártásban, de folyamatosan előállított egyedi, kisipari darabokat. A Hercz és Dr. Bíró cég speciális járműveivel, Velvárt Nándor és Bécs Ferenc egyedi előállítású versenykerékpárjaival emelkedett ki a sorból. Természetesen néhány nagykereskedő, mint Bíró Jenő, Schwartz Géza, Strube Rezső, a Láng cég gondoskodtak arról, hogy a hazai választék külföldi gyártmányokkal is bővüljön. A kerékpárgyártás fellendülésével néhány – főleg gumit készítő gyár is megtalálta piacát, a kerékpáron közlekedők táborában. Az Emergé, a Hungaria, a Wolfner egyaránt törekedett a mind nagyobb számban jelentkező kerékpárt vásárlók kegyeinek elnyerésére. A piaci harc, az egymás gyártmányainak túllicitálásából született minőségi csata biztosította a kerékpárok és alkatrészeinek javulását. A fejlődés, a mindennapi életben használatos közlekedési eszköz széleskörű elterjedése magával hozta, hogy a gépek tulajdonosainak jó része sporteszközül is választotta a kerékpárt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a sportok közül a kerékpársportot választotta. Volt aki túra jellegű tevékenységgel, volt, aki a sport legmagasabb színtű művelésével, a versenyzéssel járult hozzá a sport népszerűsítéséhez. A kerékpározásnak divattá válása idejét, a századfordulót megelőző és azt közvetlenül követő időszakot leszámítva, a két világháború közötti időszak volt az, amikor a kerékpározás és a kerékpársport népszerűsége a legmagasabb szintet érte el.
|