Az előző könyvajánlóban Orczán László által jegyzett, igazán remek és korának hiánypótló írásával ismerkedhettünk meg. Az 1940-ben kiadott Magyar Kerékpár sport című könyvet mindenkinek érdemes fellapozni.

Egy nagyot lépve az időben, de mégis a múlt század derekán maradva, szeretném megismertetni az olvasót egy kiváló és olvasmányos írással. A könyv szerzője, Killyéni András.

A könyv, amelyet kezében tart az olvasó, a kerékpározás kolozsvári meghonosodásának története 1881-1903 között, melyből megtudjuk, hogy mikor jelent meg városunkban az első kerékpár, kik voltak az első kerékpárosok, hogyan szerveződtek egyesületté, valamint mikor és milyen versenyeket szerveztek. A könyv „főszereplője” a neves botanikusegyetemi tanár, dr. Istvánffy Gyula, aki nem csupán a Mikó-kerti füvészkert gondozója volt, hanem a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának igazgatója, valamint a magyar Tudományos Akadémia tagja is.

Az ő személyisége körül csoportosult a kerékpáros élet Kolozsváron. A kerékpározás hőskora Kolozsváron egy letűnt kor kronológiája, amely bemutatja az első versenyek szervezésének történetét az országúti versenyektől az atlétikaviadalokon megrendezett pályaversenyekig. A hihetetlenül gyorsan népszerűvé vált kerékpározás hamarosan a kolozsvári rendezvények fénypontja lett, még a pincérek és tűzoltók ünnepi rendezvényein is a kerékpárverseny számított a fő attrakciónak.

1890-ben önálló kerékpáros egylet alakult, amely 1894-ben megnyitotta az első kerékpár pályát Kolozsváron. Ennek hollétéről, tervezőjéről, kivitelezőjéről és fontosságáról már csak nagyon kevesen tudnak napjainkban. Az egylet és maga a sportág is 1893-tól, dr. Haller Károly vezetése alatt élte fénykorát, amikor Kolozsvár a magyar kerékpáros élet egyik központjává nőtte ki magát. Az itt szervezett országos versenyeken olyan híres versenyzők vettek részt, mint Rottenbiller János, Wiegand Rezső vagy Greiner Frigyes. Egyre nagyobb tömeg hódolt az új sport élvezetének. A profi kerékpárosok mellett a műkedvelők is megtalálták helyüket a kerékpáros egyletben, hiszen a kolozsvári egyesület helyi, zárt versenyeket rendezett számukra, ahol egyenrangú ellenfelekkel mérhették össze képességeiket. A sport állandó népszerűsítésének eredményeként 1897-re a középkorúak körében is elterjedt a biciklizés.

A könyvet olvasva egy régi "ismerős" neve is felbukkan, és ez nem más, mint Papp Ferenc a "hírös" kerékpárgyáros Papp család egyik tagja. A régmúlttal kapcsolatosan Papp Sándor unokájától Papp Zoltántól olvashatunk néhány sort.  

A Papp kerékpáros család életéről, már több minden közkinccsé vált a közelmúltban, azonban most egy-két újabb adalékra derült fény! Már évekkel ezelőtt Roland rám kérdezett, hogy nem volt-e a rokonom egy Papp Ferenc nevű kerékpáros, aki több ízben is elnyerte az országos bajnoki címet még 1898-ban. Akkor azt válaszoltam, hogy nem hiszem – nincs tudomásom ilyenről, biztos csak névrokon.

Azóta sok mindent megtudtam – egyrészt a családfáról, másrészt a cselekményekről.

Tavaly került elő a Nagykőrösi Sport története c. könyv amelyben világosan le lett írva, hogy az említett úr, abban az évben nyerte a Bp-Siófok 100 km-es versenyt és ő a későbbi híres Papp testvérek (az egyik az édesapám) nagybátyja - ez be is került az archívumba.

Tavaly Budapesten találkoztam az unokájával, aki szintén nem tudott erről. Az idén viszont két olyan dolog is történt, ami meglepett és el kell, hogy meséljem:

Rolandnak sikerült egy fényképet találnia egyik könyvében távoli rokonomról, aki tulajdonképpen a nagyapámnak – az „ördöngős Pappnak” az öccse volt.

Ahogy örvendeztem a képnek – másnap valaki a Fórumra feltett egy OSZK pdf-t aminek a címe: „Vasparipák Kolozsvárott” Killyeni András tollából.

Mint minden ilyen érdekes kerékpárról szóló írást azonnal elolvastam. Nagyon stílusos - érdekes könyv, de amin meglepődtem : a 84.o.-n, a sorok között olvasom, hogy a Kolozsvár – Arad közötti 310 km- es távon rendezett kerékpáros versenyen Papp Ferenc az MTK versenyzője harmadik lett 1898-ban.

Ilyen véletlen egyezés nem lehet, mert Roli a fénykép mellett az is tudatta, hogy MTK színekben tekert Papp F akkoriban. A könyvben két fényképen meg is lett örökítve a népes mezőny – akik közt könnyű volt felismernem – immáron Roli fotója alapján – az „új rokont”:))

A sztorinak még ezzel nincs vége! Sikerült nagy nehezen megszerezni a könyv szerzőjének a címét és kapcsolatba lépni vele. Elküldtem neki a „beazonosított” fotókat a saját könyvéből. Örvendezett, hogy bővültek az Ő ismeretei is. Megkértem, hogy a könyvét és a fotóit a honlapon be lehessen mutatnunk. Hozzájárult és még mellé júniusban Pestre is látogat Kolozsvárról.

Most éppen azon mesterkedem, hogy a Blazsóval szervezett pesti tekerésre valahogy sikerüljön összehozni a részvételét (még ezt ő nem is tudja:):)

Az Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus könyvtárának jóvoltából a könyv pdf formátumban is olvasható.

Forrás: Killyéni András, Papp Zoltán