A Csepel NIK típusú kerékpárjainak névadója az 1946-49 között fennálló Nehézipari Központ. Feladata az ország kohászatának, vas-és fémiparának gépgyártásának összefogása volt, melyet megszűnését követően a Nehézipari Minisztérium vett át.
Feltehetően a típust is a NIK fennállásának 4 éve alatt gyártották. Jellemzőjük: 30 mm csőátmérő, nagy tengelytáv, a kor színvonalának megfelelő gumiperemes kerékabroncsok, elől a gumira ható rudas-, hátul német importból származó Torpedo kontrafék. Kormányuk fa markolattal és Trilla csengővel felszerelt, nyergük egyszeres csavarrugózással ellátott, műbőrborítású Juventus típus. Valószínűsíthetően többféle lánckerékkel készültek. A típus életében érdekes fordulat, hogy 1948-ban, a kommunista hatalomátvételt követően a korábbi, díszes váznyaktáblákat egyszerűbb, puritánabb kivitel váltotta fel.
Az én NIK-em (1946-48):
2007 decemberében olvastam a hirdetést az Index Veterán kerékpárok fórumán, amiben gazdája eladásra kínálta. Hamarosan megszületett az elhatározás: nekem is kell egy „igazi” veterán korú bringa. December 30-án nyélbe is ütöttük az üzletet és még aznap elhoztam Miskolcról a gépet. Hazaérve átmenetileg a fészerbe dugtam el a családtagok kritikáit elkerülendő J. A januári vizsgaidőszakban azonban végre elkezdhettem felújítását. Már az elején elhatároztam, hogy természetesen a gyári, eredeti állapotot szeretném visszaállítani, múzeumi minőségben. Jelenlegi képét tekintve ez nem kis feladatnak ígérkezik. Váznyaktáblájából, Extra-super lánckerekéből és Torpedo Weltmeister (1928) hátsó agyából arra következtetek, hogy meglehetősen korai példány lehet (1946-47, de mindenképpen ’48 előtti). Vázszáma: C170855
Elsőként fokozatosan darabjaira szedtem a gépet, majd következett az egyes alkatrészek rezgőcsiszoló általi rozsdátlanítása, tisztítása. Mivel éveket állt egy pincében, festetlen felületei kráteresre korrodáltak, ezért feketítés, nikkelezés előtt ezek simára csiszolására lesz szükség. Kiemelt feladat volt a váz eredeti csíkozásának rekonstruálása és rögzítése. Ehhez fényképet és rajzot készítettem, illetve el szeretnék látogatni a Közlekedési Múzeum raktárába is a csíkozás és az egyes elemek bevonatainak megállapítása végett. A csíkok láthatóvá tételéhez arany színű tollat használtam.
Tavasz folyamán körültekintő, napokig tartó mosogatás és csiszolás után, egy tű segítségét is igénybe véve megtisztítottam az alumínium váznyaktáblát. Ezres finomságú papírral csiszoltam, végső fényét Sidol fémpasztával adtam meg neki. Az eredetileg valószínűsíthetően tamponnyomott részeket makettfestékkel színeztem.
A villafej díszsapkája egyengetés és csiszolás után polírozásra vár.
Időközben egy barátom segítségével sikerült sárvédőkhöz jutnom. Meglehetősen gyűrött állapotban kerültek elő egy kertből, ráadásul a hátsó fél női gépre való, ezért kezdetét vette a hónapokig tartó gittelés, műgyantázás, foltozás.
A festett alkatrészeken első alkalommal két réteg alapozást és tapaszolást követően Maestro akrilfestéket alkalmaztam bevonat gyanánt. Már elkezdtem saját kezűleg felvinni a kék bevonatokat, ám tapasztalataim annyira kedvezőtlenül alakultak, (sérülékeny volt az alap), hogy elhatároztam autófényező szakemberrel újrafestetem az egészet. Ő a korábban beszerzett sárvédőkkel együtt két réteg Neolux zománcot fújt rá. Munkájában sajnos semmi köszönetet nem találtam, ugyanis a sárvédőket kivéve pimasz módon, mesterhez nem méltó minőségben narancsbőrösre szórta az alkatrészeket, tehát magam kezdhetek neki újból, némi csiszolás után.
A műbőr bevonatú Juventus nyereg jelen pillanatban június közepe óta a bőrdíszművesnél rostokol, a napokban talán hozzá is lát. Vázát alapozás után két réteg Supralux Astralin zománccal illettem.
Beszerzésének egy éves évfordulójára (2008. 12. 30.) elkészültem a teljes fényezéssel, ami a hátsó sárvédő kivételével az összes alkatrész újrafestését jelentette. Minősége nem lett tökéletes, de megkockáztatom, talán eredetileg sem volt az.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|